Sziasztok!
Nos, nem bírtam ki!!! :) Olyan sok szép véleményt kaptam, hogy ihletmanó szárnyra kapott, kistündér lett belőle és lehetetlen volt elhallgattatni a fejemben. Szóval itt a következő fejezet, amit egy kis átvezetőnek szántam, de valahogy normál hosszúságú lett belőle.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek ez a fejezet is, mert én eléggé bizonytalan vagyok benne, hogy milyen is lett.
A következő viszont most már tényleg csak az államvizsga után jön (hacsak nem kapok még több véleményt, és a manóm nem válik valami egészen új, még nem ismert lénnyé :), szóval írjatok bátran, hátha nem fogom kibírni írás nélkül).
A következő címe már megvan: Pictures - Képek. És egy nagyobb időszakot fog átölelni, hogy aztán kezdődhessen az izgiség :)
Na, most jöjjön a fejezet, jó olvasást hozzá! :)
Tizenharmadik fejezet – Farkastörvény
Alkonyodott éppen Seattle felhős ege alatt, amikor a repülőgép landolt. Nessie-t egy furcsa, édes-szomorú érzés fogta el; jó volt újra otthon lenni, hiányzott már neki a családja, de nagyon szívesen maradt volna a szigeten is. Az ott eltöltött kicsit több, mint egy hónap mesés volt. Bebarangolták az egész helyet, ismerték már minden kis szegletét, és mindegyikhez társult egy-egy forró emlék.
Jake-et hasonló érzések öntötték el, de őt már akkor, mikor Rióban felszálltak a gépre. Mostanra pedig a félsz kezdett eluralkodni rajta. A nászútjuk egy kis kitérő volt, ahol még nem néztek szembe a rideg ténnyel, hogy mostantól minden megváltozik. Kezdődik az ő igazi, túlságosan is valóságszagú életük. Ezelőtt sose beszéltek arról, hogy hogyan is lesz tovább, hisz az esküvő előtt a szervezéssel voltak elfoglalva, a szigeten pedig jobb dolguk is akadt. De most elemi erővel terítette le a tudat, hogy nem terveztek el semmit. Fogalma sem volt róla, hogy esténként hol fogják álomra hajtani a fejüket, és hol fognak ébredni reggelente.
A lány, mintha csak érezte volna vívódását, megszorította a kezét, és mosolyogva felé fordult.
- Nemsokára otthon leszünk – mondta neki izgatottan.
A férfi úgy döntött, nem érdemes tovább rágódnia a dolgon; Renesmee vele van jóban-rosszban, és csak ez számít.
A csomagjaikat szerencsére elég gyorsan megkapták, aztán kutatni kezdték a népes családot a váróterem tömegében. De nem láttak senkit.
- Szerinted elfelejtették, hogy ma jövünk? – kérdezte Nessie szemöldökráncolva.
- Nem hiszem – rázta a fejét Jacob, aztán halkan hozzátette –, a vámpírok nem felejtenek.
Várakozón nézelődtek tovább a csarnok emberseregében, mikor az alacsony, fekete hajú nő eléjük toppant.
- Csakhogy megvagytok! – ölelte meg gyorsan mindkettőjüket. – Már kezdtem azt hinni, hogy még jobban meghosszabbítottátok a mézesheteket.
- Nem, nem, azért vágytunk már haza – nyugtatta meg Nessie.
- Egy nagyon kicsit – tette hozzá a férfi. – Különben meg, nagyobbra kellett volna nőni, és akkor kilátszanál a tömegből – nézett Alice-re pimaszul mosolyogva.
- Hé, le lehet szállni a magasságomról! Nem mindenkit nyújtanak az esőn.
- Alice, hol vannak a többiek? – kémlelte tovább kitartóan Renesmee a hömpölygő emberáradatot.
- Csak én jöttem. A család otthon vár minket, még… akadt egy kis dolgunk. De mire hazaérünk, mindenki ott lesz.
Gyorsan bepakolták a csomagokat Alice sárga Porschéjébe, aztán már indultak is. A vámpír nő a szokásos villámsebes tempóban vezetett, így hamar odaértek a nagy, fehér házhoz.
Mikor kiszálltak a kocsiból, az egész Cullen-család várt már rájuk az ajtóban.
Bella pár lépéssel a lánya előtt termett, és szorosan megölelte őt.
- Nessie, drágám, milyen volt a nászút? – jött eléjük Rosalie is.
- Élvezetes… – mosolygott rá Renesmee a szőke hajú nőre. – És igazad volt: rá lehet kapni a dologra.
Emmett eddig csak az ajtóból figyelte somolyogva a társaságot, de most ő is közelebb ment.
- És ugye üres a bőröndöd, nagylány? – kérdezte kajánul vigyorogva.
- Hát, nem teljesen. Sajnos pár darabot nem tudtunk használni – felelte Nessie. – Nem volt jó a méret.
- Csak nem lötyögött?
- Nem, túl kicsi volt.
Emmett akart még valamit mondani, de elnémult a döbbenettől.
- Nem azt mondtad, hogy normál méretűt nem is vettél, csak extrákat? – kérdezte tőle Rosie.
- De…
A nő csodálkozva nézett végig Jake-en.
- Hű, hát akkor…
- Gyerekek, viselkedjetek! – szólt rájuk Esme, amikor látta, hogy Edward arca kezd nagyon elborulni. – Arról meséljetek inkább, hogy hogy tetszett a sziget?!
- Jaj, meseszép – vitte továbbra is Nessie a szót. – Ne aggódj, nagyi, nem csináltunk túl nagy pusztítást – nyugtatta mosolyogva a nőt. – És az élővilágra is vigyáztunk. Átmentünk vadászni a kontinensre.
- Nem megyünk be a házba? – szólalt meg végre Jacob is.
- Nem bizony. Van egy kis meglepetésünk nektek – válaszolta Carlisle. – Az igazi nászajándék a családtól. Kövessetek!
A vámpírok gyorsan beszaladtak az erdőbe, és Jake is átváltozott, majd felvette a hátára a lányt. Rövid idő múlva már a quileute határvonalnál voltak.
A farkas megtorpant, és figyelmeztetően vakkantott egyet.
- Ne aggódj, kaptunk engedélyt Samtől, hogy egy darabig átjöhessünk! – nyugtatta meg Jasper.
A következő kanyar után a fák mögött már láthatóvá vált a kis mesterséges tisztás, a közepén kiemelkedő faházacskával.
Renesmee lecsúszott a hatalmas állat hátáról, és ámulva sétált közelebb. Pár pillanat múlva a már visszaváltozott férfi is csatlakozott hozzá.
- Ez…ez… – Nessie nem talált szavakat.
- Az új közös otthonotok – vigyorgott Alice. – Egyeztettünk a falkával, hogy hol lenne a legjobb helyen, és végül emellett döntöttünk.
Az ifjú pár nem hitt a szemének. A házikó nem volt ugyan nagy, de annál gyönyörűbben festett. A külseje fél farönkökkel volt borítva, így szinte tökéletesen beleolvadt a környezetébe.
- És itt még mi is meglátogathatunk titeket – tette hozzá Bella.
- Ez csodálatos – mondta Jake még mindig hitetlenkedve, aztán gyorsan megölelte anyósát. – Nagyon… nagyon szépen köszönjük.
- Ugyan már, semmiség – válaszolta neki Edward. – Gondoltuk, nem akartok majd a mi nyakunkon lógni, és Billynél sincs túl sok hely. Ráadásul oda nekünk is bajos lett volna néha elmenni.
- Nézzétek meg belülről is! – húzta őket Alice maga után.
A ház nagyon tágas volt, és bent is minden fából készült. A nappali és a konyha egy légtérben volt, de egy hatalmas pult választotta ketté.
- Ezen kívül még van egy hálószoba és egy fürdő. Meg persze a gardrób – magyarázta Esme. – Viszont felfele bővíthető, úgyhogy ha érkeznek majd a gyerekek, lesz nekik is hely.
Renesmee hatalmas mosollyal az arcán nézett körül az új otthonában, aztán gyorsan átszaladt a hálóba, hogy azt is megcsodálhassa.
Jacob még a nappaliban maradt. Lelki szemei előtt már látta, hogy melyik helyen hogy fogja szeretni a feleségét. Látta, ahogy Nessie a konyhapulton ülve magába fogadja; ahogy a kandalló előtti szőrmén szeretkeznek….
- Jake, kérlek… – szakította ki Edward hangja az erotikus képből.
- Bocsi! – nézett rá bűnbánó arccal. – Igyekszem kordában tartani az elmém, ígérem!
De ahogy bepillantott a csupa márvány fürdőbe, megint elszabadult a fantáziája.
- Na jó, azt hiszem, ideje magára hagynunk az ifjú párt – mondta a vöröses hajú férfi frusztráltan, miközben elindult kifelé a házból. – Hadd élvezzék az ajándékukat!
- Azt hiszem, elég jól tűri – nézett Bella mosolyogva a férje után.
- Igen – bólintott Jacob –, végül is nem tépte le a fejem.
- Az is valami.
A nő kisietett a házból a férje után, aztán a többi vámpír is távozott.
- Jó szórakozást! – intett még nekik Emmett vigyorogva.
Mikor kettesben maradtak, Nessie kíváncsian nézett rá.
- Mitől akadt apa már megint ki?
- Hát, biztos nem jó úgy látni a lányát, ahogy elképzeltelek.
- Oh, szegényke… az én fejemben hasonlókat láthatott – kuncogta Renesmee, aztán közelebb lépett hozzá, és végigsimított a mellkasán.
- És pontosan hogy is képzeltél el? – búgta neki.
- Először is sokkal kevesebb ruhában.
Lassan kezdte vetkőztetni a lányt. Kibújtatta a sötét színű blúzból és a fekete, virágmintás szoknyából.
- Ez így már kezd hasonlítani.
Szenvedélyesen csókolta meg élete értelmét, miközben felültette az épp megfelelő magasságú konyhapultra…
Másnap hajnalban kimerülten dőltek be a hatalmas franciaágyba.
- Azt hiszem, soha többet nem fogok tudni itthon úgy főzni, hogy ne legyenek piszkos gondolataim – nézett a lány mosolyogva a férjére, miközben még mindig levegő után kapkodott.
- Szerinted a ház minden zugában szeretkeztünk már?
Nessie elgondolkodva kémlelte a plafont.
- Azt hiszem, igen. Miért?
- Mert akkor végre aludhatnánk egy kicsit – válaszolta a férfi nevetve.
Renesmee odagömbölyödött az oldalához, és hagyta, hogy magával ragadja az álom.
Késő délután lett, mire a lány felébredt. A bágyadt napsugár próbálkozott beragyogni a sűrű lombkoronájú fák között a faház széles ablakain, de csak néha sikerült neki.
Nessie kissé kábultan nyitogatta a szemét, próbálva kipislogni az álom utolsó foszlányait. Jacob még békésen szuszogott mellette.
Amikor sikerült végre a külső világra fókuszálni, a férfit kezdte figyelni. Nézte a kisimult arcát, az alvás közben kissé elnyílt, csókolnivaló száját, a rézbőrű, tökéletes testét. Hihetetlennek tűnt számára, hogy ez a megtestesült csoda az övé… egyedül az övé. És örökre az is marad.
Jake lassan kezdett ébredezni a fürkésző pillantás alatt. Mikor észrevette, hogy a lány őt nézi, féloldalasan rámosolygott.
- Jó reggelt! Vagyis… milyen napszak van?
Renesmee halkan kuncogott.
- Délután. Épp ideje volt már felkelnünk. Mi lesz a ma esti program? – kérdezte kacéran.
- Hát, arra gondoltam, hogy egy kicsit pihenhetnénk.
- De… hisz most aludtunk – értetlenkedett Nessie.
- Úgy értem, hogy a mai napot ne kizárólag egymás társaságába töltsük az ágyban.
- Oh, vagy úgy! Hmmm… nem tetszik az ötlet, de legyen – vigyorgott a lány.
- Meglátogathatnánk a falkát. Biztos nagyon kíváncsiak már, hogy mi van velünk, na meg…
- Jake, nem kell magyarázkodnod. Én is szeretek a csapattal lógni. Kedvelem őket, sőt némelyikük olyan, mintha a családom tagja lenne.
- Örülök, hogy az én barátaim a te barátaid is – ölelte át Renesmee-t. – Gyorsan rácsörgök Samre, hogy szóljon a többieknek is.
Jacob egy mozdulattal kiugrott az ágyból, és még úgy, pucéran kisétált a nappaliba a telefonhoz.
Nessie lélegzete egy pillanatra kihagyott, ahogy végignézett a meztelen, izmos háton, a formás fenéken.
- Biztos nem akarsz mégis itthon maradni?
A férfi visszafordult az ajtóból, és széles mosolyt villantott rá.
- Ma kimozdulunk, ha törik, ha szakad!
- Jól van na, értettem. Akkor felkelek én is.
Ő is kimászott a párnák közül, és a férje után sietett a konyhába.
- Akkor este… – most Jake lélegzete hagyott ki, ahogy meglátta a szintén ruhátlan lányt – …találkozunk.
Gyorsan letette a kagylót, és Nessie felé indult, aki már a hűtőben keresgélt valami ennivaló után.
- Te mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- Gondoltam, biztos éhes vagy. Összedobok valamit.
- És nem akarsz előtte felöltözni?
- Oh, nem terveztem.
- Egy óra múlva jelenésünk van Saméknél. Emily már nagyon nehezen mozog, úgyhogy náluk gyűlünk össze – bámulta merőn a lányt.
- Az elég sok idő még – lépett közelebb Nessie.
- Hát, talán belefér – mondta Jake fojtott hangon, és már ölelte is a karcsú testet.
Másfél óra múlva kicsit ziláltan érkeztek meg Sam házába.
- Csakhogy ideértetek! – kiáltott nekik oda Emily a kanapéról. – El sem tudtuk képzelni, hol vagytok már.
- De, el tudtuk – vetette közbe Paul szemtelenül rájuk vigyorogva.
- Viselkedj, vagy megint a padlón alszol – pirított rá Rachel.
Nessie elmosolyodott a szerelmesen civakodó pároson, aztán lehuppant a már igencsak kigömbölyödött nő mellé, és féloldalasan átölelte.
- Hogy vagy, Emily?
- Fáradtan. A picurka egyre nagyobb, és én egyre nehezebben viselem. De már csak egy kis idő, és kint lesz – simogatta meg dudorodó hasát a nő. – Viszont most te mesélj! Milyen volt a nászút?
- Öhmmm… hát… – Renesmee kereste a szavakat, de lehetetlen volt megfelelőt találni arra a gyönyörű, mámoros időre, amit a szigeten töltöttek.
Érezte, hogy az emlékek hatására rózsaszín pír önti el.
- Nem kell mondanod semmit, minden az arcodra van írva.
- Hát… tényleg nagyon jó volt – mosolyodott el szégyenlősen.
- És hogy tetszik a ház?
- Gyönyörű. És nagyon otthonos. Gondolom, a te kezed is benne van a dologban?!
- Természetesen. Alice mindenben kikérte a véleményem.
- Ennyire összemelegedtetek? – csodálkozott el a lány.
- Kedvelem őt, akármennyire kis hiperaktív is – nevetett rá Emily.
Ekkor Sam és Jake lépett oda hozzájuk. A férfi leült Nessie mellé, míg a leendő apuka odatérdelt a feleségéhez, és egy lágy csókot nyomott a hasára.
A lány elérzékenyülve nézte a jelenetet, miközben azon gondolkozott, hogy vajon Jacob milyen lesz, ha ő lesz állapotos. Már előre félt tőle, hogy éppen úgy, mint Sam, a széltől is óvni akarja majd.
--*-*--
Pár nap múlva, egy késő délelőtt Jake rontott be hirtelen a fakunyhóba. Nessie érdeklődve kapta fel a fejét az ebédkészítésből.
- Mi történt?
- Megvan a baba! Megszületett!
- Tényleg?
A lány gyorsan elzárta a tűzhelyet, és otthagyta a félkész ételt.
- Cipőt húzok, és mehetünk is.
- Rendben, siess! – mosolygott a hevességén a férfi.
Pár perc alatt odaértek a házhoz, ahol már ott várakozott a falka többi tagja is.
- Történt valami? – kérdezte Jacob aggódva Embryt.
- Sam nem akar beengedni minket. A bevésődés miatt…
- Hisz ez őrültség. Ha meg kell történnie, úgyis megtörténik. Mindegy, hogy most, vagy kicsit később.
- Ezt próbáld neki megmagyarázni.
A férfi fáradtan felsóhajtott.
- Sam, légy szíves, gyere ki! – kiáltott be neki. – Beszéljük meg!
Az ajtó hirtelen kicsapódott, és kilépett rajta a másik alfa.
- Na jó, bejöhet mindenki, de nagyon vigyázzatok magatokra!
A férfi mosolyából látszott, hogy megenyhült már. Valószínűleg rém büszke az újszülött lányára, és azt szeretné, ha mindenki megcsodálná – gondolta Jacob.
A farkasok és lenyomataik sorra besétáltak a házba. Emily a hálószobában feküdt, kezében egy rózsaszínbe bugyolált csomagot tartva. Az újdonsült anyuka kissé megviselt volt, a haja csapzott, de az arcán földöntúli boldogság ragyogott, ahogy a ráncos kis csöppséget nézte.
- Hadd mutassam be Camille Uley-t!
A nő átadta a babát Sam erős, biztonságos karjaiba, hogy a többiek is jól láthassák.
A kis Camille még igencsak vörös és gyűrött volt, de Nessie még így is gyönyörűnek találta.
A lány felnézett a többiekre, hogy vajon ők is így csodálják-e ezt az oly’ pici, fiatal kis lényt. Észrevette, hogy egyvalaki szemében mintha sokkal több áhítat lenne, mint a többiekében. Homlokráncolva kereste férje tekintetét, és mikor az ránézett, észrevétlenül az elvarázsolt farkas felé intett. Jacob pár pillanatig tanulmányozta az átszellemült arcot, aztán egy aprót bólintott.
Renesmee kiengedte az eddig benntartott levegőt, és hitetlenkedve rázta meg a fejét.
- Sam… megfoghatom egy pillanatra? – kérdezte a lány által eddig figyelt férfi.
Az alfa felnézett, és a mosoly egyből leolvadt az arcáról.
- Ugye nem… Seth, mondd, hogy nem…
- Sajnálom, ez tényleg nem az én hibám – nézte még mindig az újszülött kislányt. – Ezt nem lehet irányítani.
- Emily, kérlek, vedd át a kicsit! – szűrte a fogai között Sam, miközben a teste kezdett egyre jobban remegni.
- Drágám, nyugodj meg! Ne csinálj semmi meggondolatlanságot, kérlek! – próbálta nyugtatni a férjét, miközben megfogta Camille-t.
A férfi már indult volna Seth felé, de Jacob eléállt, és megragadta a karját.
- Gyere velem! – parancsolt rá.
- Ez nem a te dolgod, kölyök! Maradj ki belőle! – morgott vissza neki.
- Nem, Sam! Elmegyünk futni egyet! Ki kell szellőztetni a fejed!
Pár pillanatig farkasszemet néztek, aztán a férfi megadóan sóhajtott, és Jake-kel együtt kiment a házból.
Emily fáradt mosollyal nézte az új bevésődött farkast.
- Ne haragudj rá, csak túlságosan ki akarja sajátítani az egy szem kislányát. Tudtuk, vagy legalábbis sejtettük előre, hogy nagyon hamar a lenyomata lesz valakinek. De ha lenyugszik, majd belátja, hogy ez nem olyan szörnyű dolog.
- Ja, ingyen babyszitter – mondta gúnyosan Paul.
Rachel nem szólt egy szót sem, csak egy mérges pillantással jutalmazta férjét.
- Szeretnéd…? – nyújtotta Emily Seth felé a kicsit.
A férfi arca felragyogott, és óvatosan a karjaiba vette Camille-t.
- Szia, csepplány. Én Seth vagyok, a te nagy és erős védelmeződ – mondta neki átszellemülten. – Sokat fogsz majd látni, úgyhogy szokj hozzám.
A falka és a lenyomatok mosolyogva nézték, ahogy a férfi csak beszél és beszél a törékeny, újszülött babának, aki közben békésen elszenderedett a karjában.
Másnap reggel Nessie-t a telefon irritáló csörgése ébresztette. Kitámolygott a nappaliba, és felkapta a kagylót.
- Tessék!? – morogta bele.
- Szia, Nessie! Itt Leah, az Államok másik végéből.
Renesmee, ahogy meghallotta a nő hangját, rögtön felélénkült.
- Szia! Mi újság veled?
- Semmi különös, jól vagyok. Itt állandóan süt a nap, és tele van minden félmeztelen, izmos pasikkal. Szóval szuperül érzem magam.
- Akkor jó. Örülök, hogy tetszik ott.
- Viszont hallottam, hogy mit csinált Seth… Mekkora balek az öcsém!
- Ugyan már, a bevésődés nem olyan szörnyű dolog. Én már csak tudom, én is lenyomat vagyok.
- Na, de pont Sam épphogy megszületett lányát kellett elvarázsolnia?! – kuncogott a nő.
A hangján érezni lehetett egy kis gúnyos elégtételt.
- Ha legközelebb fia lesz, én tuti jó messzire elkerülöm!
- Hát, az esély megvan rá.
- Ugyan, Nessie! Ez még viccnek is rossz. Elég ironikus lenne, ha pont Sam fia vésne majd be.
- Hümm, a jövő kifürkészhetetlen.
Renesmee felnézett a konyhapultról, és az ajtóban meglátta a férjét, aki őt figyelte mosolyogva.
- Azért a bevésődés tényleg nem olyan rossz dolog…
--*-*--
A szeptember eleje, és azzal együtt az első egyetemi év már vészesen közeledett, de még mindig nem haladtak a pakolással. Nehéz volt eldönteni, hogy mit vigyenek magukkal, és mi maradjon otthon. Mert az a kis házikó mostanra az otthonukká vált.
A ruhák nagy részét már bepakolták, de a személyes tárgyakkal nem tudtak dűlőre jutni.
- Mi lenne, ha nem vinnénk semmit? – kérdezte Nessie sóhajtva.
- Hogyhogy semmit? – értetlenkedett a férfi.
- Semmi kacatot – magyarázta. – Majd idővel belakjuk az ottani lakást. Úgyis csak átmeneti hely lesz, amíg suliba járunk. Lenne benne pár kép, meg fotó, a többi cucc pedig itthon várna minket.
- Tetszik az ötlet – mosolygott Jacob.
- Gondoltam. Így nem kell tovább pakolásznod.
- Nem csak emiatt – somolygott, miközben közelebb lépett a lányhoz. – Ezek úgyis csak tárgyak. Az emlékeink azok, amik igazán fontosak.
- Oh, erről jut eszembe! Ugye nem akarsz nagy, összeborulós elköszönést?
- Nem, nem. Igazából a falkától már megvolt a búcsú az esküvő előtt. Az éppen elég volt.
- Rendben, mert én sem szeretnék ebből nagy eseményt csinálni. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre.
- Jó. – A férfi elmerengett egy kicsit. – Pár nap, és indulunk. Szerinted nem lesz furcsa?
Nessie értetlen tekintetét látva bővebb magyarázatba fogott.
- Csak mi ketten leszünk, nekünk kell majd főzni, meg mindent rendben tartani.
- Aham, értem, mire gondolsz. Ez az egész olyan… felnőttes – mosolyodott el Renesmee. – Megkezdődik az igazi, közös, felnőtt életünk. Szerintem izgi lesz.
Gyorsan megcsókolta a férfit, aztán a háló felé indult.
- Akkor befejezettnek tekinthetjük a pakolást? – nézett vissza rá kacéran.
- Benne vagyok – válaszolta rekedtes hangon Jake, és utána sietett.
A tervezett indulás előestéjén Nessie már nagyon izgatott volt. Mintha csak Alice beleköltözött volna. Újra és újra ellenőrizte, hogy mindent elraktak-e, nem hagynak-e semmi lényegeset otthon.
Jacob egy idő után megelégelte a dolgot, és megpróbálta lecsillapítani a túlpörgött lányt.
- Nessie, egyetlenem, nyugi! Biztos vagyok benne, hogy mindent eltettél, de ha mégsem, majd utánunk küldik. Nem a világ végére megyünk, és nem örökre – idézte a lány pár nappal azelőtti szavait, miközben megölelte, ezzel is megakadályozva a további pakolászást.
- Igazad van – sóhajtotta Renesmee. – Csak olyan tétlennek érzem magam, ha nem csinálok semmit.
- Mit szólnál, ha átmennénk, és elköszönnénk Cullenéktől is. Azzal is telne az idő.
- Rendben – egyezett bele a lány. – És ha nem rohanunk, még több időt el tudunk verni.
A férfi rávillantott egy féloldalas mosolyt, aztán lassan sétálva elindultak.
Nessie-ben rengeteg emléket idézett fel az erdő számos pontja. Hiába, a memóriája legalább olyan éles volt, mint a vámpíroké. Emlékezett, melyik kidőlt fánál ülve beszélgettek Leah-val, majd elhaladtak a kis tisztás mellett, ahol a férfi először csókolta meg.
Mikor átértek a nagyházba, a Cullen-család már a verandán várta őket. Renesmee zavartan ment fel a lépcsőn. Nem tudta, hol, kinél kezdje a búcsúzkodást.
Edward valószínűleg kileste a gondolatait, mert a segítségére sietett, és elsőként lépett oda hozzá.
- Jó utat, és nagyon vigyázzatok magatokra! – ölelte meg szorosan a lányát. – Látod, csak sikerült elfogadnom.
- Büszke is vagyok rád, apa! De tényleg – mosolygott rá.
- Te pedig, farkasember… – fordult oda Jacobhoz. – Ha egy haja szála is meggörbül…
- Ne aggódj, az életemnél is jobban vigyázok rá. Ahogy azt te nagyon jól tudod.
- Tudom… de nem árt néha nyomatékosítani.
A két férfi gyorsan, fintorogva ölelte meg egymást.
Utána Bella lépett a lányához, hogy jól megszorongassa.
- Azért a tanulást is próbáljátok beszorítani a sok más kellemes időtöltés közé. Ha már egyetemre jártok – mosolygott Renesmee-re, majd Jake-et is megölelte.
Esme csak röviden búcsúzkodott tőlük; látszott rajta, hogyha képes lenne rá, már rég a könnyeit kellene törölgetni.
Carlisle viszont először a férfihez fordult.
- Ha bármi baj, vagy akár csak kérdésetek lenne, hívjatok nyugodtan! Nessie hajlamos halogatni, aztán meg túlreagálni a dolgokat.
Jasper közben már oda is lépett a vörös hajú lányhoz, aki addigra közel állt a síráshoz. A különleges képességével egy kis nyugalmat erőltetett rá. Nessie hálásan mosolygott fel a szőke férfira.
- Köszönöm, Jazz. Ez nagyon fog nekem hiányozni. És persze te magad is.
Jasper gyorsan megölelte, aztán kezet fogott Jacobbal.
- Vigyázz rá nagyon! Ő egy nagyon különleges lény…
- Tudom, és mindennél fontosabb számomra.
- Tudom – vigyorgott vissza.
Ekkor a hiperaktív kis manó lépett Jake elé.
- Érezzétek nagyon jól magatokat! – ölelte meg sután a magas férfit, és már ment volna tovább Nessie-hez, de egy kérdés megállította.
- Alice, ugye foglaltál repülőjegyet?
- Oh, majd elfelejtettem. Nem, nincs jegy… valami sokkal jobbat kaptok – pillantott mosolyogva Edwardra.
A vöröses hajú vámpír gyorsan kikapott valamit a zsebéből, és Jacob felé dobta. Ő reflexből elkapta a felé repülő tárgyat, aztán érdeklődve nézte meg.
Egy kulcstartó volt, rajta egy fém slusszkulccsal.
- Egy Volvo? – kérdezte döbbenten.
- A legújabb terepjáró. Még csak pár darab van forgalomban – magyarázta Edward vigyorogva. – Süvít, mint a szél.
- Kipróbáltad, mi?
- Nem bírtam kihagyni. Azért te ne repessz vele olyan nagyon durván, mint én.
- Majd próbálkozom.
Nessie a következő pillanatban a férfi nyakába ugrott.
- Köszi, apu! Ez olyan szuper ajándék.
- És vár még egy kis meglepetés a csomagtartóban is – lépett hozzá Rosalie.
- Az, amire gondolok?
- Igen, valószínűleg az.
- Kösz, Rose, hogy gondoskodtok rólunk – ölelte meg Renesmee mosolyogva.
A vámpírnő odalépett Jake-hez is, de túl természetellenesnek tűnt mindkettejük számára, hogy testi kontaktusba kerüljenek, így végül csak sután bólintottak egymásnak.
Emmett hirtelen felkapta a félvámpír lányt, és csontropogtatóan megölelgette.
- Aztán ne hozzatok szégyent rám! – lapogatta meg az alakváltó hátát is.
- Azért a lakás maradjon egyben! – nézett rájuk Esme összevont szemöldökkel.
- Ne aggódj, vigyázni fogunk rá. A sziget is sértetlen maradt.
- Nagyon hálás is vagyok érte – mosolygott melegen a nő.
- Mit szólnál, ha kipróbálnánk a járgányt? – pillantott Jake izgatottan a lányra.
Nessie fáradtan sóhajtott, aztán elmosolyodott.
- Jól van. Repíts haza, farkasom!
_@/"
